Ha egy csecsemő elmondhatná..

Ha a baba beszélni tudnaEgy újszülött üzenete édesanyjához:

1. Nem azért sírok, hogy megnehezítsem az életedet. Azért sírok, mert valami baj van. Még ha nem is látszik másból.

2. Vadiúj vagyok. Nem irányítom teljesen az idegrendszerem. Szervezetlen vagyok. Megnyugtat, ha veled vagyok, hallom a szívverésed, érzem az illatodat… Segítesz ezzel nekem.

3. Az, hogy nem bírom abbahagyni a sírást, nem a te hibád. Tudom, hogy megteszed, ami tőled telik. Még csak most ismerkedünk egymással. Eljutunk majd oda…. tarts ki, kérlek.

4. Te vagy az egész világom. A mindenem. Rajtad kívül nem is ismerek mást. Senki sem tudja mindazt biztosítani számomra, amit te igen.

5. Nem kell sírnom. Nem erősíti a tüdőmet, sem más előnye nincs.

6. A stresszhormonok, melyek felszabadulnak, amikor sírok (és velem maradnak egy életre) csökkennek, ha a karodban tartasz ilyenkor.

7. Kérlek, szoptass meg. Mindegy, mennyire sokszor kérem. Felejtsd el az órát és hogy milyen fáradt vagy. Ha a szoptatástól abbahagyom a sírást, kérlek, szoptass meg.

8. Ne hallgass senki másra! Se a szomszédra, se a nagynénédre. Felejtsd el a könyvet, amit olvastál az önnyugtatásról. Csak rám hallgass. És magadra. Felejtsd el a külvilágot.

9. Nem tudom megnyugtatni önmagam. Lehetetlen. Ha abbahagyom a sírást, amikor magamra hagysz, az azért van, mert feladtam a reményt, hogy megvigasztalsz.

10. Ha elérted a végkimerülést, kérj segítséget – a mosogatnivalóval, a mosással, a főzéssel. Ha jól elvagyok más karjában, akkor az időt használd zuhanyzásra, vagy hogy igyál egy csésze teát.

11. Tudom, ezt nehéz hallani: olyan világban élünk, mely mások érdekeit helyezi előrébb. Az én szükségleteim valósak, és valóban szükségem van rád – még ha ez azt is jelenti, hogy fél kézzel kell ebédelned, mosatlan hajjal. Én a te kisbabád vagyok. Te az anyukám vagy.

12. Mindez nem tart örökké. Most ugyan úgy tűnhet, mert a gyermekágy időtorzításában létezünk épp. Ha most megvigasztalsz, hamarabb leszek nyugodt baba. Közelebb kerülünk egymáshoz. Ennek az időszaknak vége szakad majd, nem fog életed végéig tartani. És noha nem fog majd hiányozni a sírásom, a bölcsebbik feled hálás lesz majd, hogy bíztál bennem és magadban, kezdettől fogva.”

 

 

 

forrás: facebook, fotó: Emily Robinson Photography

33 thoughts on “Ha egy csecsemő elmondhatná..

  1. szerencsétlenanya says:

    És akinek senki se segít? Nem vagyok egyedül vele. Életem legalja volt a gyerekeim csecsemőkora, annál rosszabb soha nem volt semmi.

    • Bea says:

      Semmilyen mosoly nem feledteti? Èlted legalja???Te meg az anyák legalja vagy!Nem vagy egyedül,sok anyuka van akinek nincs segítsége, de ilyet mèg senkitől nem hallottam!!!

    • jupéé says:

      A gyermekkel kapcsolatos megnyilvánuláshoz sohasem használható ilyen szó, legalja. Mindenki számára kimerítő a gyermeknevelés de, a szövegből kiderül, hogy több gyereked van “szerencsétlen “anya. Te is ott voltál a fogantatásnál, megállhattál volna egynél. Gondolom nem tartott pisztolyt senki a fejedhez. A közelemben egy édesanya most veszítette el 2.5 éves rákos kislányát. Tudod, hogy szeretné magát ilyen legalja módon érezni a helyedben? Szégyen amit írtál. Nem érdemled meg gyermekeid mosolyát, mert így nyilatkozol.

    • Lászlóczky Éva says:

      Legalja???? Úristen!
      Életem legszebb időszaka volt, amikor a gyermekeim még velem voltak.
      Akkoriban, persze, sokat voltam ideges, fáradt és néha türelmetlen is. Utólag szégyellem.
      Nem tudom megérteni azokat, akik a gyermekükre, mint istencsapásra tekintenek.
      Nincs nagyobb gyönyörűség, mint a kisgyermekünk kezét fogva beszélgetni vele, megtörölni a taknyos orrocskát, könnyes szemeket. És vígaszt nyújtani.

    • Marika says:

      Háromszor válaltam ezt a “legalját”.És ha kell ezerszer megtenném.Akár helyetted is.bárki helyett is.Mert nincs az életben attol csodálatosabb dolog amikor egy gyermek megszületeik,amikor elöször szoptatod,elöször fürdeted.Te vagy a felnöt neked kell okosan hozzá állni a dolgokhoz.Figyeld a babádat,mindenki azt teszi és ö mindenre megfog tanítani.Tudni fogod mikor éhes vagy piszkos a pelus.Ha csak a szeretetedre vágyik azt is jelezni fogja.Ted boldoggá nyugodtá az együtt töltött idöt vele.Ha a karodba veszed nyugodtan érintsd meg ,simogasd a szemét orrát pici arcocskáját.Megnyugtatja és elalszik.Ha fürdted és bekened a börét kicsit maszírozhatod is a kezét, lábát ,testét.Ö is elfárad ha csak fekszik is.Neki is viszkethet a böre és nem tudja neked elmondani.Hidd el nyugodt lesz a babád ha a délutáni alvást együtt töltitek.Te is pihensz és könnyebb lesz a maradék idödben elvégezni a házi munkát.Nekem sem tudott senki sem segíteni mert valakinek dolgozni kellett.De nem is szerettem volna mert ezek az idök adnak olyan kapcsolatot köztetek hogy amikor felnö a babád,minden percet imádni fogsz amit rá áldoztál.És fordítva lesz minden,ök fognak téged kényeztetni.Anyáskodnak,ha beteg vagy ápolnak,szeretgetnek.Használd ki ezeket az idöket és soha ne éreztesd vele hogy nyüg a számodra.

    • szabó mária says:

      Úristen! Hát ha valaki tudja, milyen nehéz egyedül, segítség nélkül, néha kilátástalanul nevelni egy kisgyereket..az én vagyok. akik ismernek , tudják ezt.!!! De SOHA nem volt boldogabb időszak az első 5 évnél!!!!!!! Szégyeld magad! Lehet, hogy nem ezt akartad írni, lehet, h csak rosszul fogalmaztál??? Ugye?? Remélem!

    • Adri says:

      A terhességem több mint felében depressziós voltam, amikor megszültem jobban lettem, majd két hét elteltével ismét padlón voltam, 6 hétig feküdtem kórházban, majdnem ráment a házasságom, csak hétvégén láttam a gyerekeimet, (van egy fiam is), nem szoptathattam a gyereket, mert gyógyszert kellett szednem, már a kórházban elapasztották a tejem, kikészültem ettől, de semmi más nem adott erőt, csak az, hogy minél hamarabb vele lehessek és ölelhessem. Nagyon nehéz időszak volt, mert bár volt segítségem, de én magam nem voltam vele, a legfontosabb időszakban amikor szüksége lett volna rám. De átvészeltük, és a kötődés csodával határos módon talán sokkal erősebb is lett, mégis egy csodás időszak volt, már amikor kikerültem a kórházból, legszívesebben megállítottam volna az időt. Most három éves, és mindennek ellenére sem tudok úgy visszaemlékezni rá, hogy életem legrosszabb időszaka, mert mindent kárpótol az ő szeretete.

  2. szerencsétlenanya says:

    És akinek nincs segítsége és végkimerülés szélén van? Életem legrosszabb időszaka volt a gyerekeim csecsemőkora. Semmilyen mosoly nem feledteti.

    • mazsi says:

      Te inkább ne is nevezd magad anyának, te tényleg egy szerencsétlen vagy. Az élet pontosan ennyire fog téged értékelni, de nem is érdemelsz többet…

  3. Bea says:

    Ez tökèletesen így van,mi vagyunk a babát, hisz mi akartuk!Azt nem is èrtem,hogy tudja valaki sírni hagyni akartuk babáját, de az nyilván olyan akartunk lesz kèsőbb is…

  4. Kata says:

    szerencsétlenanya!Te valóban szerencsétlen vagy!Életed legalja volt a csecsemőkor?Nem is való neked gyerek
    Egy Anya életében a születés pillanatában kezdődik a legszebb kor,amit úgy hívnak “Anya lettem”
    Te ne is szülj több gyereket,nem neked való!!!!

    • mazsi says:

      Teljesen igazad van!!! Mindenki életében nehéz korszak a gyereknevelés, de amikor szalad hozzád és kiabál, hogy szeretlek anyuci, annál nincs csodálatosabb.

  5. Ildi says:

    Olyan könnyen itélkeznek egyesek, legalább az őszinteséget értékeld…. felvállalja azt amit érez és gondol, ez még nem feltétlenül jeleni azt, hogy rossz anya….. ki vagy te kedves Kata, hogy úgy érzed, még ha igazad is van , hogy azt mondhatod Te ne is szülj több gyereket,nem neked való!!!! ????

    • Erzsi says:

      Olvasva a hozzászólásokat, én is szomorú vagyok, hogy milyen könnyen kiállítjuk valakiről a bizonyítványt, ismeretlenül, mert nem tudjuk milyen gondokkal kűzdött. Biztos ő is szeretett volna felhőtlenül boldog lenni a picivel, de ha megélhetési gondjai vannak, akkor sajnos bizony ez nem sikerül. Valószínű, nem a gyerekre értette ezt a jelzőt, hanem az élete lehetett mélyponton. Aki itt köpköd, és nagyon okos, annak nem kívánom, hogy egyszer ő is átélje, amit ez az asszony átélhetett. Csak óvatosan a fröcsögéssel.

      • viri says:

        bizony, bizony, Erzsi igazad van: minden önjelölt ősanya lépjen egy kicsit hátrébb, mielőtt rátámad a másikra… tegyük már el a közhelyeket egy pillanatra! előfordul, hogy valaki a gyermekágy ideje alatt, avagy később is depresszióban szenved (és ez bizony egészen komoly is lehet ám!!!) vagy emlőgyulladás, emlőműtét (!) nehezíti meg az életét, netán beteg a kisbabája… és ezt lehetne sorolni

        és azért azt sem szabad elfelejteni, hogy a sok gyönyörűség meg mézcsordogálás mellett igenis vannak nehézségek,vannak elkeseredések, és ezt nem egyformán éljük meg!!! ettől ő még ugyanolyan fantasztikus anya lehet mint amilyennek Ti tartjátok magatokat!!!

        én meg azt gondolom, hogy nagyszerű, ha van olyan anya is, aki felvállalja, hogy neki bizony az elején nem minden klappolt, és őt igenis bátorítani kell, nem pedig a földbe döngölni, tisztelt szuperanyák!

  6. Névtelen says:

    hat ja az oszinteseg…. csak ma az a baj h ha oszinte vagy akkor te rossz anya vagy, es nemszereted a gyereked meg önző vagy, de a legrosszabb az h ezert leneznek.. ja es persze azert mert a 21.szazadban elunk es ez nem divat

  7. Annál csodálatosabb dolog nem hiszem, hogy van a világon, mint amikor az ember a kisgyermekét megfoghatja. Amikor a nővérke a kezembe adta a kislányomat, szó szerint elsírtam magamat. (Örömömben). A gyermekeinket Istentől kapjuk a felnevelés idejére. Sok gonddal együtt rengeteg örömet is szereznek ha odafigyelünk Rájuk. Ha lehetőség volna rá, mindent kezdenék elölről. A gyermek neveléstől kezdve, a gondokkal együtt mindent felvállalnék. Amikor még fiatalabb voltam, azt mondtam a feleségemnek: ugyan mit szeretek majd én az unokáimon. Elmondom : IMÁDOM Őket. Tiszta szívemből. Pedig az unokák már csak a második generáció utánam, mégis szeretjük nagyon Őket a feleségemmel együtt, akivel 1973 óta együtt ütjük verjük ezt a világot, az pedig minket. Tisztelettel megkérem azt az édesanyát aki most sajnos nem a legjobb jelzőt használta a hozzászólásában, hogy picit gondolja előbb át az írni valóját, illetve annak tartalmát. Én nem hiszem, hogy netán nem jó édesanya lenne, csak egy picit most el van fáradva. Bízom abban, hogy akár már a holnapi nap is másképpen fogja látni a saját helyzetét, aminél fogva nem fog ennyire elkeseredett hangon hozzászólást produkálni. Üdvözlettel “Egy nagypapa”.

    • gratulálok Nagy István nagypapának és köszönöm bátorító szavait nekem 8 gyermekem van szinte egyedül neveltem őket sajnos anyagi okok miatt a szocialista rendszerben szétszakították a családot és most van 7 unokám akikben örömöm lehetne de a nagyobb gyermekeimben a bizalom megingott velem szemben és így csak ritkán láthatom Dórikát és Lizát talán egy évben egyszer sziülinapomon ha meghívnak ők a nagyfiam gyerekei a lányom gyerkei Luca és Jakab Luca nem szeret de jakab mindig örült nekem a lányom férje mindig elmegy otthonról ha én megjelenek náluk így inkább nem megyek pedig Jakab nagyon örült nekem sajnálom el is fogok menni hozzájuk nem szabad hagyni ismerni kell neki is nekik a nagymamát Vidéken lakik a középső fiam ott is van két aranyos unokám Edmondka és Eszterke ők is szeretnek sajnos ott a távolság az ok hogy ritkán látom őket de ha megkapom az utazásit akkor le tudok menni mert drága az utiköltség a 7. unokám Francia országban van Fatu-nak hívják ő is szeret engem egyszer voltam náluk 2 hétig azóta sokat nőt már 4 éves lesz és skypon tudunk csak beszélni és szívfájdalmam hogy 34 éves fiamnak lett volna babája de nem vállalták nagyon sajnálom pedig sok öröme lett volna benne mert valójában ez a gyermekem mmindenki gyerekét a családban szereti és hogy asajátját nem tartották meg fel sem tudom fogni énazt hiszem hogy ezt az egészet hogy széthult a családom annak köszönhetem hogy annakidején elvitték a gyerekeim intézetbe és pont ezt a fiam még másfél éves volt hogy a Himfi csecsemőotthonba került egyik napról a másikra elszakítottak tölle ezért van hogy nem mer vállalni gyereket mert akkor lelkileg sérült csak 3 évesen kaptam vissza abszolult nem foglalkoztak ott vele mindenre tanítani kellett labdázni a kanalat megfogni bizonytalan volt a járása és pelenkás volt még aztán szép lassan rendbejött itthon nagyon szerettük a testvérei is lassan hazakerültek mindanyiunkat megviselt az hogy családunkat szétszakították

  8. kitti says:

    Ne bántsátok már szegény “szerencsétlen anya” t ha ô azt az időszakot úgy êlte meg és nem tud másképp nyilatkozni róla akkor inkább segiteni kell nem bántani..
    Miêrt támadtok egyböl, valószinű h ettöl függetlenül ugyanugy neveli és szeretti a gyermekeit mint ti, csak rosszak az emlékei. Szerencsétlen anya akkor mi az ami szép emlêkként él benned? Neveled őket azóta?

  9. Ekatyerina says:

    Ma is sokszor visszasirom azt az idoszakot mikor kethetes fesuletlen hajjal, bufis poloban egyik kezben kicsi fiam masik kezemben a fakanal…. apolasi szintem a vizzel es szappannal elerte a csucspontjat, hatalmas szemeim karikasak arcom nyugos…. eletem leggyonyorubb idoszaka. Bar orokke tarthatott volna… elso mosolyok mozdulatok olelesek kacagasok a picike szaj ami kimondta h “anyuka” azok a tundoklo almos kis szemek reggelente…. a picike kezek amik markoltak akkor duzzadt fajo melleim… a picike labak amik olyan edesen kezdtek el topogni ma is emlekszem nagy fiam februar 13, kicsi fiam aprilis 14…. a kis huncut kacagasok, bujocskak es fogocskak… egyutt virrasztott pici fogacskak… elso posze mokas szavak. De sorolnam meg reggelig, a vilagon a legcsodalatosabb dolog edesanyanak lenni! Mindannyiunknak nehez, sot nekunk a legnehezebb. Viszont en mar nem emlekszem a hisztikre pedig, de sok volt beloluk…:D a lazasan vegigsirt ejszakak a nem akarok enni faja labikom vagy csak anya foglalkozz velem hisztik…. mai napig mukodik nalam ha felveszem az olembe szorosan megoleljuk egy mast o az en nyakamba vackolja a pici orrat en az ovebe az enyemet elringatom lassan pici hatat simogatva es mar gond nincs a vilagon semmi 🙂 imadom a kicsi husikaim… es bar nagyon nehez volt ez mar a multe a rosszat elfelejtjuk a jo megmarad. Gyakran mikor idegzetem vege fele ertem azzal nyugtattam/tom magam mai napig, h semmi sem tart orokke. A laz elmulik, a siras abbamarad, a hisztik szama is csokken majd idovel/ v nem 😀 es megnyugszik o is…. nagyon sok kitartast kedves szerencsetlenanya. Amikor mar nagyon elkeseredsz csak arra gondolj h mennyire szereted oket. Akkor is szeresd mikor sir akkor is ha csak kenyeskedik akkor is mikor mar fizikailag mem birod! Csak szeresd! A szeretetbol rengeteg erot tudsz meriteni barmilyen melyponton is legyel. Kitartast es sok turelmet! 🙂

  10. Névtelen says:

    Szerencsétlenanya neked írom!!!! 1750gr született a kislányom 2hónapos korában diagnosztizáltak nála szívbetegséget,lemondtak az orvosok róla,hetente jártunk vele ellenőrzésre,ha tovább aludt mint szokott járkáltam a szobába,hogy lélegzik e még,de soha nem panaszkodtam,hogy nem bírom, pedig nekem sem volt segítségem,hála a jó istennek ma már 27-éves és az unokámat hordja a szíve alatt.Máskor jól gondold meg mit is írsz mert ha te anyának képzeled magad akkor életed legszebb korszaka a gyermeked!!!!!!!!

  11. Neci. says:

    Sajnos nekem nem adatott meg,hogy kisbabám szülessen.Ez életem legnagyobb szívfájdalma ! De az ,hogy 43 évig kisbabák között dolgozhattam az talán valamennyire kárpótolt .Imádtam a munkámat,drága édes pici újszülötteket látni és Anyukák kezébe adni az valami felemelő érzés volt.Én még ilyet nem hallottam ,amit ez az anya mondott a csecsemő korról .Minek az ilyennek kisbaba ? Senki nem mondta neki ,hogy több gyereket hozzon a világra.Szóval nem értem! Ilyen önző nőt én még nem láttam életemben .De majd ha a gyerekei felnőnek, kíváncsi lennék mennyire fog ráakaszkodni a felnött gyerekeire ?Ez engem olyan mélységesen felháborított ,hogy inkább nem is minősítem a szavait .Különben szégyellhetné nagyon magát ez a nő !!!

  12. Adri says:

    Én 9 napos kora óta egyedül vagyok a 6 hónapos fiammal, apukája minden nap dolgozik, nagyon nehéz ,és persze fáradt is vagyok,de én imádom,mikor kacag huncutkodik életem legjobb része! Mindent meg lehet csinálni,csak akarni kell! Az aki élete legalljának nevezte ezt az időt minek vállat gyereket,ha tudta,hogy senki nem segít neki!? Ő az anyák szégyene!

  13. Névtelen says:

    Három gyermekem van, már felnőttek. Így emlékszem vissza arra az időre, amikor picik voltak: számomra ez volt a csodák ideje! Sok nehézséggel kellett megküzdenem, de azok eltörpülnek, ha eszembe jutnak gyermekeim, mint apróságok! Van két kisunokám, születésük az élet legdrágább kincsét hozta el nekem! Amikor átöleli aprócska karjával a nyakam, és azt mondja, nagyon szeret, és amikor a két éves azért kel fel éjjel, hogy megnézze, mellette vagyok-e, bármennyire is fáradt vagyok, boldogan ölelem magamhoz, és tudom, az életem összes értelme ebben az ölelésben teljesedik ki!

  14. El sem tudom képzelni, milyen lehet a “legalja” anya gyermekeként felnőni, emlékezni? Milyen felnőtté vált, válhat az a gyerek, akinek az anyja így emlékszik reá, a vele való “édesanyai” életre!?

  15. Menyhártné Lekvár Etelka says:

    Szerintem, csak rosszul fogalmazott. Biztosan nagyon nehéz volt egyedül megbírkózni a feladatokkal. Ismerjük el, néha előfordult mindnekivel, hogy elege lett, egy pillanatig úgy érezte, nem bírja tovább, de a következő pillanatban már tette tovább a dolgát. Igen , nagyon nehéz egyedül, segítség nélkül gyereket, gyerekeket nevelni, dolgozni. Nem vagyu nk egyformák. Ami az egyik embernek meg sem kottyan, az a másikat kiüti. Igy nézzétek, ezt a hozzászólót. Biztosan rosszul fogalmazott, szegény!

  16. Lara says:

    Úr isten!!!nekem is 2gyerekem van és egyedul nevelem mindekettot szuletesük napjatól mar 4éve és SOHA eszembe sem jutna ilyet meg gondolni sem.az biztos,hogy rengetek faradsagot és türelmet igenyel az anyaság,de egyetlen boldog pillantasukkal wagy mosolyukkal elfeledtetnek mindent.szerintem te nem vagy jo anya,mert aki igy gondolkodik a gyermekeiröl az nem érdemli meg az anyasgot….!!!!!Ha neked iylen véleményed wan a gyerekeid neveltetésével kapcsolatban akkor mar elötte kellett volna gondolkodni mielott meg gyereket vállalsz.Nem csak azt kell nézni hogy te mit szeretnél és neked mi okoz gondot hanem a dolgok jo oldalat nezni és észre kéne venni az “apró örömöket”….de ahogy latom te csak egy magadnak való,önzö nö vagy…sajnalom azokat a gyerekeket akinek ilyen anyjuk van,hisz a gyerek nem oka semminek,egyszerüen csak te wagy ilyen rossz!!!!!!!!!

  17. Fehérné H. Piroska says:

    Életem egyik legszebb időszaka volt, két gyermekem van, nagyon nehéz volt csak a férjemmel ketten voltunk a szüleink távol élnek, de az az időszak feledhetetlen és visszafordíthatatlan, még ma is érzem ha erőssen rágondolok azt a csodálatos baba illatott, érzem kicsi testük melegét pedig 22 és 17 évesek már. Nem volt könnyű de mit érne az életem nélkülük, bízom benne , hogy ők is így fogják gondolni. Aki másképp gondolkodik , ne vállaljon gyermeket, hiszen a mi döntésünk szülőké.Csak sajnálni tudom azokat az anyákat akik nem élték ezt meg.

  18. Dia says:

    Életem legszebb időszakát elem mikor a melkhssamra tették én éreztem a vilag legnagyobb oromet imádok minden percet a kislanyommal nem ertem az ilyen felfogást akar milyen nehez is az eletben az a pici nem kérte magat világra es akkor kellet volna gondolkozni amig nem lett terhes azert csak bízni es remélni tudom hogy jol van a kicsi es foglalkozik vele ha nem segitseget kell kerni nem muszály csalad számtalan lehetoseg van ….szeresd a gyereked es kesobb majd mikor nagy lessz meglátod milyen jol fog esni csak egy beszélgetés egy kávézás ….!!!!

Comments are closed.